«« bezár

Egy a nép, egy a magyar

A háromszéki magyarok augusztus 17-20. között tartandó világtalálkozójának fénypontja 19-én este a Maksa melletti Óriáspince-tetőn bemutatásra kerülő, Egy a nép, egy a magyar című, Szörényi Levente zeneszerzői munkásságának keresztmetszetét nyújtó produkció, amely a magyar történelem kezdeteit megjelenítő négy rockopera összegzése egy koncertben. A négy nagy mű közül a legismertebb az István, a király, melynek ősbemutatóját 1983-ban tartották, s amelyet százezrek csodálhattak meg a húszéves évforduló alkalmával a csíksomlyói nyeregben. Ennek, valamint folytatásának, a Veled, Uram! című rockoperának szövegírója Bródy János, aki Szörényivel együtt Sepsiszentgyörgy vendége volt a hét közepén. Kedden vastapssal végződő közönségtalálkozón vettek részt a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, szerdára sajtóértekezletet szerveztek a világtalálkozó lebonyolítói, a megyei tanács és a Megyei Kulturális Központ. Ekkor alkalmunk nyílt exkluzív interjút is készítenünk a Kossuth-díjas művészekkel.

A tájékoztatón Szörényi Levente vázolta a ,,koncertszerű előadást”, amelyet ilyen formában itt mutatnak be először, s ha sikere lesz - amiben mindenki reménykedik -, máshová is elviszik. A zeneszerző elmondta, a darabok a magyar történelem egyes fejezeteit dolgozzák fel, beleértve azt is, hogy a magyar legendárium a hun történetet sajátjának tekinti. Ugyanis köztük van az Attila - Isten kardja is. Az István, a király legismertebb műve, a harmadik a Veled, Uram!, amely az öreg István kálváriáját mutatja be, mert nem sikerült úgy átadnia a trónt, ahogy akarta. A negyedik darab, a tavaly bemutatott Árpád népe, valójában nem honfoglaló ősünkrol szól, azért kapta a Misztikus opera alcímet, mert az István halála utáni magyar történelem egy szeletét dolgozza fel. Ebben Árpád mint táltos, a magyarság lelkiismerete tűnik fel, a darab végén a hét vezérrel valóságosan is megjelenik, és már Árpádként mondja el népének és a közönségnek: kellő összefogás nélkül semmi jóra ne számítsanak! Eléggé beszédes, összefogó az előadás címe: Egy a nép, egy a magyar - magyarázta Szörényi, hozzátéve, hogy az idézet az Árpád népe című darabból való. Tulajdonképpen ez egy kórusmű, amely a darabban pozitív csúcspont. ,,Ezzel a címmel próbáljuk sugallni, hogy egy a nép, egy a magyar, és próbáljunk meg közösen gondolkodni” - mondotta.
Bródy János: Üzenetet kell átadni
- Az emberek úgy ismerik önöket, mint az Illés és a Fonográf frontembereit, aztán mint az István, a király szerzőit. Önök hogyan nevezik meg magukat-
- Szerzőpáros vagyunk... Ha nem lenne szerénytelenség részemről, mondanám…
- Egész bátran!-...az új magyar rocktörténetben a magyar rockzene alapító atyjainak neveznek.
- Milyen a kapcsolata Erdéllyel?- A Fonográffal jártunk már itt. Az Illéssel nem jutottunk át, mert akkor olyan idok voltak... Én magam pedig, miután a hetvenes évek végétől önálló pályán is mozgok, tehát egy gitárral járom a világot, nagyon sokszor jártam Erdélyben, itt, Sepsiszentgyörgyön is voltam.
- Hogy tetszik Erdély?- -Mindig nagy örömmel jövök ide, úgy érzékelem, hogy nagyon nagy szeretettel fogadnak, és a dalaim java részét ismerik az emberek. Nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak előadóként, hanem alkotóként létezem. Dalaimnak csak kis részét éneklem én magam, hiszen én írtam az Illés-, a Fonográf-dalok szövegét, de ezenkívül Koncz Zsuzsáét is, meg Halász Jutka lemezeit is. Jólesett visszahallani néhány dalomat erdélyi vendéglőkben. Meg is értem, hogy itt a magyar szónak és a magyar szövegeknek különleges jelentőségük is van.
- A válaszból úgy tűnik ki, hogy Magyarországon más a helyzet. Ott elgyőzikésedik a zenei élet?-
- Magyarországon a média nem a legértékesebb produkciókat karolja föl, hanem a kereskedelmi szempontból menoket, amelyek gyakran pont a média megrendelésére születnek. Ezek lehetnek nagyon nagy sikeruek is, mint például a Megasztár, ahol kituno eloadók vannak, de az én szívemhez most is azok a szerzok, eloadók, zeneszerzok és produkciók állnak közel, akik vagy amelyek valamilyen formában valamilyen üzenetet próbálnak átadni, magukat próbálják kifejezni. Ezt összefoglaló néven alternatív területnek lehet nevezni. Ezek az alternatív zenekarok nem a médiában, hanem a különbözo klubokban szerepelnek.
- Azt már Pásztori Zoltán halála után bejelentették, hogy az Illés zenekar nem áll színpadra többé, s azóta Illés Lajostól is elbúcsúztunk. De a Fonográf még összeállhat-e-
- Annak még van lehetősége.

- Mekkora eséllyel-
Hát, ez attól függ, hogy kerül-e olyan produkciós szervező, aki ezt felvállalja. Én nagyon könnyen mozgok, egy szál gitárral két-háromszáz embernek is szívesen jászom, de zenekarnak nagy közönség kell.
-Az augusztusi produkció címéből kiindulva, lát-e esélyt arra, hogy a zene által össze lehessen kovácsolni a magyart-
- A művészetek erre valók. Ha jó produkciók születnek, azok segítenek abban, hogy általuk az emberek jobban magukra és egymásra ismerjenek, és felfedezzék mindazt, ami közös bennük.

Szörényi Levente: Szükségünk van az erdélyi magyarságra
-Bródy Jánostól is megkérdeztem, önnek is felteszem a kérdést, hogyan nevezik meg magukat-
- Mindenekelőtt alkotó embereknek. A mi alkotói területünk a művészet, a zene. De tágabb értelemben is mondom. Az ember akkor is alkot, amikor szőlőt telepít. Szabolcs testvéremmel képesek vagyunk arra, hogy megtervezzünk funkcionálisan egy házat. Az is egy alkotás. Hobbijaim közé tartozik a régészet. Az is egy alkotási folyamat. Az emberekkel való kapcsolattartás is alkotási folyamat. Nekem nem csak az fontos, hogyan vélekednek rólam, hanem az is, hogy én hogyan nyilatkozom az emberekről, közönségemről vagy a társadalomról. Végül kialakul egy tudatos önépítési folyamat.
- Az ön életművéből Erdélyben leginkább az István, a király csapódott le....
- Igen, mert ez az a darab, amit már életünkben klasszikussá tett a közönség. Nagyon szerencsés politikai helyzetben mutattuk be 1983-ban a Városligetben, és minden megnyilvánulása gerjesztette ezt a folyamatot. Másrészt nagyon egyszerű konfliktust vázol fel, mindkét oldalnak van egyfajta igazsága. Rendkívül egyszerű követni. Az első nagy rockoperám, az akkori zenei világom kiteljesítése volt az István, a király. Hozzá kell tennem, zeneszerzőként fontosnak tartottam, hogy a zenei átkötések átgondoltak legyenek. De közel sincs akkora átgondoltság benne, mint az Attilában vagy a tavaly bemutatott Árpád népében. Szép, elragadó és metálos zenék sorozata az István, a király, ezért szereti a közönség, mert nem kell különösen gondolkodni azon, hogy ezt a zenét miért írta így Levente. Az önbecsülés löki az embert előre. Szokták mondani, hogy az ember minél fontosabbnak tartja művészi kifejezési eszköztárát, annál jobban elhagyja a közönség. Erre azt válaszolom: a közönség jöjjön utána, mert ebben is van öröm, nem csak az István, a királyban!

- Ez valami olyasmi, mint amikor az ember megdönti az olimpiai csúcsot, utána még különbözo világbajnokságokat nyer meg, de az olimpia marad a csúcs...
- Jó a hasonlat! De azért van ellenpélda is, mert az Attilát már elég sokan kiszúrták maguknak, még azt is megpendítették, hogy az egy érdekesebb zenei anyag, mint az István, a király. Aki erre önmagától rájön, valóban élményben részesül. Az a helyzet, hogy mindenik gyerek az enyém.
-Elhoznak-e más produkciót is Csíksomlyóra-
Soha nem lehet tudni, hogy mire adódik lehetőség. Ez az anyagiakon múlik. Akár Csíksomlyóra, de ha az Óriáspince-tetőt sikerül jól beindítani, akkor nem biztos, hogy Csíksomlyóra megyünk, lehet, hogy ide jövünk. Az, hogy mivel vagy hogyan, sok mindenen múlik, de a darabok készen állnak.
Ezek szerint tetszett a helyszín-
-Nagyon tetszett, de még van egy kis belső feszültség, ugyanis menedzsmentünk inkább a városban szeretné megszervezni az előadást, mert egyszerűbbnek tűnik, de ugyanakkor tiszteletben kell tartani a szervezők elképzelését. Ha már Csíksomlyón is játsztunk, itt is játszhatunk.
- Nem állom meg, hogy rá ne kérdezzek a hajtókáján levő jelvényre, mely Attila kardját ábrázolja...
- Igen, ez az Attila kardjának markolata. Az 1993-as Attila-bemutatóra csináltattuk.
- Van annak valami jelentése, hogy valaki hordja...
- Nekem ez fontos. Ez olyan szimbólum, amely a viselojét minősíti, és aki látja, ha tudja, hogy miről van szó, kap egy kis intuíciót.
Milyen az Erdéllyel való kapcsolata?-
-Két-három lakodalomban voltam itt, aztán a Fonográf együttessel volt turnénk, még Bukarestben is játszottunk. Már jóval Csíksomlyó elott szerettünk volna az István, a királlyal turnézni Erdélyben. Ezt előbb a jobb oldal, másodszor a bal oldal, harmadszor az egyház húzta keresztbe. Nincs több. A negyedik az Úristen. Hát, most úgy néz ki, az Úristen erősebben beszólt, és azért mutathattuk be. A tervezett turnét 1991-ben az Antall-kormány alatt gátolták meg, a csíksomlyói próbálkozásunkat a gyulafehérvári egyházmegye gáncsolta, a megvalósult bemutatót Kovács Lászlóék igyekeztek, egyébként az RMDSZ-en keresztül, megakadályozni. De az RMDSZ-nek nem volt érdeke, hogy ezt megfúrja.
- Ha már a politikába vágtunk, megkérdem: lát-e esélyt arra, hogy a magyarság összefogjon, mind a Kárpát-medencében, mind Magyarországon?-
- Az otthoni magyarság lélekben és időnként anyagilag is támogatta a határon túl élő magyarokat. Évek óta úgy észlelem, hogy a folyamat megfordult. Otthon, ez a szegregálódott társadalom elképesztő módon rá van szorulva az erdélyi magyarságra, annak tartására. S ezt a csíksomlyói előadás megmutatta. Nekünk van szükségünk ezekre az élményekre! Az erő nem onnan sugárzik ide, hanem innen oda.
Szekeres Attila - Háromszék napilap

«« fel | bezár