«« vissza
| fel | bezár
2007.
február 16. - Közélet: Jóváhagyták a rendezvénylistát
Legutóbbi
ülésén Kézdivásárhely önkormányzata elfogadta az
idénre tervezett szabadtéri művelődési és sportrendezvényekről
szóló határozattervezetet is. A tíz rendezvényt
a Vigadó, az RMDSZ helyi szervezete, a városháza,
a KSE, a megyei tanács, a kertészegyesület, valamint
két magáncég szervezi. Idén is lesz farsangi kaláka,
március 15-i szekeres-lovas felvonulás, KSE-napok,
sörfesztivál, Bujdosó-napok, Őszi sokadalom, tök-
és káposztafesztivál, augusztus 18-án pedig a HáromŹszéki
Magyarok Világtalálkozójának egyik rendezvénye zajlik
majd a Gábor Áron téren.
Iochom István – Háromszék napilap
2007.
március 1. - Faluvilág: Falusi turizmus és pityókatermesztés
Beszélgetés Bölöni Dávid csernátoni polgármesterrel
Bölöni Dávid tizenhét éve áll a nagyközség élén.
Az ötvenéves állattenyésztőmérnöknek falusfelei
négy alkalommal szavaztak bizalmat a település első
emberének választva meg őt. A polgármester a tettek
embere, munkaidejének nagy részét nem az irodában,
hanem terepen, a község területén tölti. Minden
megkezdett munkát személyesen ellenőriz, irányít,
nem bíz semmit a véletlenre. Év eleji beszélgetésünkben
elsősorban a község múlt évi megvalósításairól és
az idei tervekről, nagyobb beruházásokról és rendezvényekről
kérdeztük.
- Polgármester úr, először is szóljon a múlt esztendő
megvalósításairól.
- A legfontosabb, hogy sikerült egy nyolc kilométer
hosszú vízvezetéket lefektetni, amit majdnem teljes
egészében ki is fizettünk a kivitelező cégnek. Ezt
azért tartom nagyon fontosnak, mert Csernátonban
immár másfél évtizede egyvégtében probléma volt
a víz minőségével, nyári időszakban pedig a vízhozam
jelentett gondot. A mostani beruházással évtizedekre
megoldottuk ezt, most már van amire ráépíteni a
többi fogyasztót is. A vízvezeték a nemzeti út és
a Kandia részen már ki van építve, három mellékutca
maradt hátra, a tavasz folyamán ezekben is lefektetjük
a fővezetéket, s ezzel Alsócsernátonban befejeztük
ezt a munkát, következhet Felsőcsernáton. Egy másik
megvalósításunkat az 577-es kormányrendelettel eszközöltük,
2,1 milliárd régi lejt költöttünk útjavításra az
Ikafalva és Albis felé vezető szakaszon, 800, illetve
400 méterre került új aszfaltszőnyeg. 84 kilométeres
községi úttal rendelkezünk, ami rendkívül sok. A
Sapard-program keretében hiába nyertük meg a pályázatot,
amiből kijavítottuk volna a nemzeti út és Ika vára
közötti szakaszt, valamint 1800 métert az albisi
bekötőúton. Erről lecsúsztunk. Az öt iskola és öt
óvoda épületét kijavítottuk, a céltámogatásként
kapott 1,3 milliárd lejből a Bod Péter-iskolában
építünk belső illemhelyet, és vizet vezetünk. A
többi iskolában és az óvodákban már van belső vízblokk.
Tavaly év végén vált biztossá, hogy idén nálunk
is megkezdik egy új tornaterem építését. Decemberben
ki is állítottuk az építkezési engedélyt, a Conico
cég nyerte meg a licitet. A sportterem 150 férőhelyes
lesz, és a jelenlegi sporttelepen épül fel. A 7-es
kormányrendelettel szándékszunk teljesen befejezni
a vízvezetést, kicserélni a hatvanas években lefektetett
csövezetet.
- Idénre milyen terveik vannak,
és hogy állnak a költségvetéssel-
- A tanügyet és a szociális célokra elkülönített
összegeket leszámítva idén 780 000 lejből kell gazdálkodnunk,
persze, ebben a céltámogatások, a kormánypénzek
is benne vannak. Nagyobb, mint a tavalyi, de így
is csak a minimális kiadások fedezésére elég. Mivel
úszunk a sárban, a tervek szerint a helyi költségvetésből
a nemzeti úttól a falu központjáig meg szeretnénk
idén javíttatni az utat. Persze, a mellékutcákat
sem fogjuk elhanyagolni, azokba tört követ szállítunk.
A múzeum felé vezető 800 méteres útszakasz idén
új aszfaltot kap, hiszen az ottani burkolat már
közel tizenegy éves. A vízvezetés után a csatornázás
következne. A hatékonysági és környezetvédelmi tanulmányt
már megrendeltük. A központban vásároltunk egy 28
áras telket, ahová fiatal házasok számára építünk
egy tizenhat lakrészes tömbházat.
- Hogyan látja Csernáton jövőjét a falusi turizmus
szempontjából-
- Nemrég Banu igazgató és munkatársai a vidékfejlesztési
hivataltól jártak nálunk, hogy az újdonságokról
tájékoztassanak. Öt hivatalosan müködő vendégházunk
van, és újak is épülnek. A falusi turizmus fellendülését
látom a közeljövőben, de azt sem lehet, hogy a burgonyatermesztésről
mindenki átálljon panziókra, más szolgáltatásokat
is el kellene indítani, nem foglalkozhat mindenki
falusi turizmussal, mert akkor átesünk a ló másik
oldalára.
- Hogyan alakultak Csernáton kapcsolatai testvértelepüléseivel-
- Jelenleg négy magyarországi - Bóly, Bogyiszló
Sármellék és Kaszaper -, egy német és egy osztrák
testvérünk van, Blaustein és Kleinwalsertal. Ezek
neve olvasható a község bejáratánál, a rendőrőrs
előtt felállított faragott táblán. A három magyarországi
testvértelepülésünk mellé, melyekkel immár tizenhat
éve tartjuk a kapcsolatot, tavalyelőtt a falunapok
alkalmával a negyedikkel is szentesítettük a viszonyunkat:
a Békés megyei Kaszaparral. Azt szeretnénk, ha a
meglévő önkormányzati, családi, művelődési és sportkapcsolatok
mellett gazdasági szempontból is virágzó kapcsolat
alakulna ki Csernáton és testvértelepülései között.
- Milyen nagyobb rendezvényeket terveznek-
- Idén is tartunk Gödör-napokat, művelődési napokat,
és ki fogjuk venni részünket a Háromszéki Magyarok
Világtalálkozójának a szervezéséből is. Ekkor avatjuk
fel Rákossy Árpád jogász mellszobrát, Vetró András
alkotását. Július 19-25. között nálunk kerül sor
a megye legnagyobb méretű sportrendezvényére, az
Eurocamp ifjúsági futballbajnokságra, melyet hat
éve tartanak Közép- és Kelet-Európa különböző településein,
most rajtunk a sor. A tornára egy francia, egy német,
egy szlovák és két magyarországi csapatot, közel
kétszáz vendéget várunk. Szintén idén ünnepeljük
a csernátoni néptánccsoport fennállásának 35. évfordulóját,
erre háromnapos ünnepségsorozatot tervezünk.
Iochom István – Háromszék napilap
2007.
március 8. - Kitekintő: Szarvasi lokálpatriotizmus
A múlt hét végén médiakonferencián vettünk részt
a Kárpát-medence s a történelmi Magyarország mértani
központjában, Szarvason. Vendéglátóink természetesen
elvezettek a 82 hektáros európai híru arborétumba,
a Holt-Körös partján megtekintettük a mesterséges
dombra emelt, négy vitorlaszárnyas szélmalmot, ahogyan
a helyiek írják-mondják, a legtöbbet beszélő emléket
a magyarságot ért égbekiáltó igazságtalanságról,
Trianonról”.
Szarvas a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország
földrajzi központja. Az ideérkező akarva-akaratlan
elgondolkodik az egykor Európa egyik nagyhatalmának
számító ország sorsán és a térség mai állapotán.
A szarvasi médiakonferenciára a legnagyobb távolságról,
mintegy 550 kilométerről e sorok írója érkezett.
Szarvasról annyit tudott, mint általában egy magyar
közember: nagy hírű arborétuma a turisták ezreit
vonzza, a környék kiránduló- és horgászparadicsom,
itt található Magyarország nagyságrendre ötödik
állóvize, a több mint 30 km hosszúságú Holt-Körös
folyamág, amely nevének ellentmondóan igen is élő
víz, az arborétum koronaere. Dr. Sipos Andrást,
az arborétum egykori foigazgatóját személyesen is
ismerem, egykor Vígh István győzte meg, hogy az
ugyancsak országos hírű ,,fadoktor” látogasson el
Zágonba, és szakértse meg, mit lehetne tenni a Mikes-tölgyek
életének meghosszabbításáért. Egész napos élmény
volt a híres professzorral együtt lenni, de utólag
az már kevésbé volt kellemes, hogy megállapodásunk
ellenére a község akkori főembere nem volt képes
két ráfvasat összehegesztetni, s ezzel az épebb
tölgy V-alakú, korhadó ágát a főághoz hozzákapcsolni.
És ahogy azt látni lehetett, jött az első szélvihar,
s a hatalmas ágat földre terítette. Később a jelenlegi
polgármesternek, Kis Józsefnek és a jóérzésű zágoni
embereknek kellett közbelépniük, hogy az ereklye
értékű fa ágából elkészüljön, és fedél alá kerüljön
Mónus Béla fafaragó művész zágoni Mikes Kelemen
térplasztikai alkotása.
Szarvas féltett kincseihez tartozik a több mint
másfél ezer fa- és cserjefaj. Ezek alapját azok
a növények képezik, amelyeket gróf Bolza József,
s majd leszármazottai telepíttettek erre az ideális
helyre, köztük olyan ritkaságokat, mint a mamutfenyők,
páfrányfenyők vagy a mocsári ciprus. Ezek egy része
a bécsi császári udvar híres kertjéből származott.
Mocsáriciprus-telepítvény, tudtunkkal, a szarvasi
mellett a Duna-delta Szent György ágánál található,
amelyet kísérleti jelleggel telepítettek oda. Ez
a fa a víz alatt kúszó, hatalmas kiterjedésű gyökereit
ki-kiemeli a mocsárból, hogy bütykein keresztül
oxigénhez jusson.
A parkból, természetesen, nem hiányoznak az őshonos
tölgyfélék sem, amelyek közül a legidősebb, amint
ezt dr. Sipos Andrástól megtudtuk, egy hajdani vágóhíd
közelében áll, s ennek gyökérzete mintegy 28 méterre
közelítette meg azt a helyet, ahol a vágóhídi hulladékot
az akkor még élő Körös vizébe engedték, melyet táplálékként
hasznosított. Ez a történet arra is bizonyíték,
hogy a helyváltoztatásra képtelen növényzet is igazodik
a környezeti adottságokhoz.
Szarvasi történelmi emlékút, s a baróti székely
kapu
A szarvasi arborétumról tehát voltak elozetes, minimális
ismereteim, hogy ne kelljen bámulnom a csodát, mint
Bálám szamarának. Ezért volt meglepő számomra, amikor
erdélyi ismerősöket fedeztem fel a baróti és szentegyházi
székely kapu képében.
Az igényes kivitelezésű Szarvas című album egyik
terjedelmes passzusa kiemelt helyen méltatja a székelyföldi
faragott kapuk történetét.
,,1999. novemberében megalakult SzarvaŹson is a
Millenniumi Emlékbizottság. Ez a bizottság tűzte
napirendre a Történelmi Ország Közepéhez vezető
Nemzeti Történelmi Emlékút megalkotását.
Szarvas Város Önkormányzata 2000 tavaszán hozta
létre a Történelmi Emlékút Közalapítványt. A megalakulás
után meghívásos pályázat keretében az alapítvány
kuratóriuma felkérte Lestyán Goda János szobrászművészt
az Emlékút képzőművészeti kompozícióinak megtervezésére
és megalkotására.
A 2000. augusztus 18-i Emlékút-avatásra négy emlékmű
készült el végleges formában: a Honfoglalás, az
Államalapítás, az Árpád-kapu, valamint a XX. század.
Emellett 12 ideiglenes - ezzel együtt önmagában
is művészeti erővel bíró - emlékoszlop, a 2000.
év Magyarországának emléktáblás malomköve, valamint
Barót és Szentegyháza erdélyi testvérvárosok által
ajándékozott székely kapuk kerültek az 1250 méter
hosszúságú útvonalra. Lényege: a Történelmi Országközép
történeti és turisztikai szerepének erősítésével,
egy múlt századi - ún. betlehemi - gátszakaszon
virtuális történelemkönyvként jeleníti meg népünk
történetének legfontosabb állomásait. Az elkészült
kompozíciók munkálataiban szentegyházi és baróti
vállalkozók vettek részt, Szarvason pedig Csog József,
Kelemen József, Buzogány Mózes és Sándor Attila
erdélyi fafaragók személyesen segítették a kivitelezést.”
Erre mondják, hogy kicsi a világ, s jó érzés olvasni
ekkora távolságra is a székely kapuhoz elhelyezett
márvány emléktáblán ,,az erdélyi Barót és Szentegyháza,
Szilágysomlyó magyarsága és Szarvas város adakozó,
honszerető közössége” feliratot.
Médiakonferencia a Kárpát-medence mértani közepén
A szarvasi Vajda Péter Művelődési KözŹpontban rendezett
konferencia a lokálpatriotizmus szerepe a médiában
témát ölelte fel, és a magyar-magyar média együttműködésének
újragondolását célozta meg.
Ebből a szempontból nézvést a történelmi Magyarország
földrajzi központjába összeŹhívott tanácskozás helyszíne
több mint indokolt, azt is jelezni kívánta, hogy
a jelenlegi kommunikációs lehetőségeket figyelembe
véve a vidéki sajtó szerepkörét is újra lehet és
újra kell gondolni, s a szervezők találóan emelték
ki a lokálpatriotizmus szerepét is, hiszen egy tájegység
írott vagy sugárzott kiadványának alapvető ismérve
a hely szellemének, a helyi patriotizmusnak az ápolása.
A közvetlen környezet problémái és ezek megoldása
nagy mértékben foglalkoztatja az embereket, s ennek
köszönhetően nagyobb szerephez jutnak a vidéki sajtóorgánumok.
A konferencián a ,,magyarországi vidékiséget” Varga
Ottó, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője képviselte
- témája a lap arculatváltásának első évi tapasztalatai
és eredményei -, Nyerges Csaba, a Kisalföld főszerkesztője.
A lokálpatriotizmus szerepe a vidéki sajtóban címmel
értekezett, jómagam Egy székelyföldi napilap és
az anyaország kapcsolata témát jártam körbe, Nagy
László Mihály, a marosvásárhelyi Magna Media Press
szenátora a média és a turizmus kapcsolatát bontotta
ki, Szucher Ervin, a Krónika főmunkatársa A médiakapcsolatok
különbözoségei és lehetséges közös pontjai címmel
tartott előadást. Erdélyből még Nagy Bodó Tibor,
a marosvásárhelyi Mix FM Rádió szerkesztője volt
jelen. A központinak minősülő magyarországi sajtót
Pomezanski György, a Duna Televízió alelnöke, Bereki
Anikó, a Magyar Televízió Határon Túli és Regionális
szerkesztője, Makai József, a Magyar Hírlap főmunkatársa
képviselte. A rendezvény házigazdája Köblös Anikó
volt, a konferencia megnyitóját Babák Mihály, Szarvas
város polgármestere, országgyűlési képviselő vállalta
magára.
A példásan megszervezett rendezvény ,,ütközőpontjának”
Makai József előadása bizonyult, aki eléggé sarkított
példákat mondott arra, hogy az elektronikus média
ki fogja szorítani a papír alapú újságot, amelyet
a résztvevők többsége cáfolt, bár előbbi előretörését
maga is értékeli, és szerepkörét nem vitatja. A
legnagyobb példányszámú Kárpát-medencei vidéki lap
a Győrben megjelenő Kisalföld (70 000 példány).
Ebben a körben a Háromszék a Kárpát-medence legkisebb
megyéjének a legnagyobb magyar példányszámú lapja,
a maga pénteki 18 000 példányával. Az összlakosságra
vetített példányszámot illetően ez eléggé magasan
értékelhető helyezés, különösen, ha tekintetbe vesszük,
hogy az anyagi gondok miatt a szomszédság vagy a
lépcsőházbeliek többen rendelnek egyetlen példányt,
amelyet sorra olvasnak el. A lap kezdetektől hűséges
olvasógárdája többnyire a falvak népe, hatvan százalékuk
középkorú és idős ember. Rendkívül érdekes, hogy
a lap elektronikus változatának külföldi olvasói
többségükben fiatalok, akik gyakran hamarabb olvassák
az újság online-számait, mint az itthoniak.
Szarvason ,,a hely szellemét” a résztvevők többsége
úgy képviselte, hogy értekezésében, kérdésfelvetéseiben
a magyarságát tudatosan vállaló és következetesen
építő hangnemet érvényesítette. Ez a lokálpatriotizmus
természetes velejárója, sok esetben mintegy ellentéte
a ,,központi” sajtó nemzettudatot lekicsinylő, vagy
éppen ellene feszülő indíttatású lapjainak. E sorok
írója a lokálpatriotizmus érvényesülését és vállalását
nem csupán a helybeliségre, a helyi értékek felkarolására
és érvényesítésére irányítja, hanem ezt a Kárpát-medencére,
a nyugati szórványmagyarságra és a moldvai csángókra
is kiterjeszti. Számon tartjuk a tőlünk származókat,
számukra a lapban is teret biztosítunk, problémáikat
is képviseljük. Erre kéznél volt a helyi példa:
Szarvas közvetlen közelében található az a Dévaványa,
ahol a felsőcsernátoni dr. Rákosi Árpád ügyvédi
karrierjét kezdte, majd 1940-1948 között HáŹromszéken,
elsősorban SepsiszentŹgyörgyön teljesített szolgálatot,
innen került vissza Kecskemétre, ahol előbb a Rákossy-korszak
koncepciós perében ítélték el, és másodszor Kádár
csukatta le 1956 miatt. Rákosi Árpád szobrának leleplezésére
ez év augusztusában, a Háromszékről elszármazottak
világtalálkozója idején kerül sor.
Szarvason bőven szóltunk a lokálpatriotizmus és
nemzeti szimbólumaink kapcsolatáról, kifejtve, hogy
mennyire szánalmas és ártalmas az, amit a nemzeti
érzés hiányával lévők a nyomtatott és sugárzott
sajtóban is elművelnek. Ilyen akár az Árpád-sávos
zászló, a turul körüli nemtelen bakalódás, vagy
bizonyos budapesti jelenségek, témák rákényszerítése
a vidéki sajtóra.
Mi, ,,vidékiek” döbbenten figyeljük a március 15.
megünneplésével kapcsolatos nagyvárosi félelmeket,
a terrorveszély címkével ellátott, nemzeti egységet
bontó alantas manővereket, amelyek kísértetiesen
hasonlítanak a 90-es évek romániai gondjaira, s
azokra is, akik nálunk abban az időben az ellentéteket
gerjesztették.
Örvendetes, hogy Szarvason, egy 18 000 lakosú vidéki
városban mi, lokálpatrióták otthon érezhettük magunkat,
mert vendéglátóink képesek az ,,otthon levés” érzelmének
a megalapozására és megőrzésére.
Sylvester Lajos – Háromszék napilap
2007.
március 9. - Mi, hol, mikor
Közművelődési szakemberek találkozója
Mától vasárnapig tart az árkosi Európai Oktatási
Központban a Kovászna és Hargita megyei közművelődési
szakemberek találkozója. A programból: ma 16 órától
megnyitóbeszédet mond Imreh-Marton István, a Kovászna
Megyei Művelődési Központ igazgatója és Balla Zoltán,
a Székelyföldi Közművelődés-szervezők Egyesületének
(SZEME) elnöke; 18 órától Add el magad egy perc
alatt!, 19 órától ,,kultúrbiznisz” (keresletek-kínálatok).
Szombaton 9 órától javaslatok megyeközi projektekre,
15 órától projektbemutatás: a Háromszéki Magyarok
Világtalálkozója (www.vilagtalalkozo.ro), 15.10
órától a SZEME bemutatása, 18.10 órától műhelymunka
a jövőről. Vasánap 9 órától a műhelymunkák bemutatása,
a rendezvény kiértékelése.
Háromszék napilap
2007.
március 20. - Harapégés, avartűz
Csíkban jártunk, csíkokban füstölt Alcsík, az országutak
és a vasútvonal mentén égették az avart. Irányított
és ellenőrzött égetés volt, olyan helyeken, ahol
a tűz nem harapózhatott el épületek, létesítmények,
közművek irányába. Az országút mentén a sáncmartokat
égették, de a tűz, ahol erre a természeti feltételek
adottak voltak, beharapott a zsombékos, sásos területekre
is, kisebb-nagyobb fekete foltot hagyva az égés
helyén. A domboldali szántóföldeken, kaszálókon
szintén füstfelhőket láthattunk.
Azokban a napokban itthon, Háromszéken - például
a rétyi keresztút felé haladva - faggathattuk önmagunkat,
hogy az árokpartokon képződött avart, harasztot
miért nem égetik el. Ezen az útszakaszon sem veszélyeztet
a tűz semmilyen objektumot, erdő sincs a közelben,
akkor miért nem tünteti el, akinek tiszte lenne,
ezt a természet által rólunk kiállított, a civilizált
környezet megteremtésére és megőrzésére alkalmatlansági
bizonyítványt? Néhány napra rá aztán Maksa és Gidófalva
között utazván észlelhettük, hogy nálunk is megjelent
az út menti avarégetés.
Jó ez? Rossz ez? Szabad ezt-
A tűzvédelmi óvatosságon túl, bizonyára a környezetvédők
sem örülnek az élővilág ilyetén való pusztításának.
A hazai sztálinizmus idején, foleg Ó-Romániában
koncepciós perekben ítélték el a kulákká listázott
középbirtokosokat a tarlóégetés miatt. Szabotázsnak
minősítették. Erdők, lakott területek közelségében
a tavaszi szárazság idején, rügyfakadás előtt vagy
eközben rendkívül veszélyes a tűzzel játszani.
Mégis az az érzése az embernek, hogy ahol semmiféle
veszély nincs, megfelelő felügyelet és ellenőrzés
mellett nem olyan nagy baj, ha leég a gaz az árok
martjáról, melyet annak idején kaszával, kaszálógéppel
kellett volna eltüntetni. Ha ez az égetés viszont
tudatos, mint amilyennek az említett útszakaszon
tűnik, akkor az út szélén elvadult vadhajtásbojtokat,
bokrokat is meg kellene egy kicsit fésülni, szálazni,
hogy az eresztevénybol újra a természet ékességét
és egészségét szolgáló fa lehessen.
Még mindig az angyalosi-maksai útvonalnál időzve:
a nyáron ez a megyei útszakasz vezet a Háromszéki
Magyarok Világtalálkozójának Óriáspince-tetőre tervezett
színterére. Az útnak és környékének jelenlegi állapota
olyan, hogy aki ezen egyszer végigmegy, az elhanyagoltság,
a tengernyi szemét és mocsok kiváltotta undor miatt
soha többé nem kívánkozik sem erre a vidékre, sem
olyan emberek közé, akik képesek a környezetüket
ennyire elhanyagolni és tönkretenni.
Közmunka, önkéntes munka, szociális munka, mi szükségeltetik
ehhez? Ezek mindenike? Hozzuk össze valahogy a tavaszi
nagytakarításhoz ezeket a kellékeket. De arra vigyázzunk,
hogy a tűzzel veszélyes játszani, és jegyzetem csak
az út menték rendbe rakásáról, és nem a nádasok,
sásos területek, az erdők közelében lévő területek
élővilágának veszélyeztetéséről szól.
Sylvester Lajos – Háromszék napilap
«« vissza
|
fel |
bezár
