««
vissza
| fel | bezár
2005.
augusztus 30. - Élő múlt: Középajtai szőlőskert
Benkő József, a lelkész, történész,
botanikus és nyelvújító
Középajta felé is vénséges vén almafák szegélyezik
az utat. Girhesek, göcsörtösek, ápolatlanok. Többszörösen
is székelyföldi jelképfák. Dr. Demeter János megyei
tanácselnökkel együtt utazunk a Középajtai Falunapok,
illetve az ez alkalommal indítandó Benkő József
Arborétum és Füvészkert-program ügyében. Nem véletlen,
hogy az almafák az Erdély-szerte híres botanikusra,
a XVIII. századi gyümölcsfa-nemesítőre emlékeztetnek.
A középajtai polgármester, Brotea Olga mondja is,
miközben a valamikori Füvészkert felé kapaszkodunk
a domboldalon, hogy volt idő, amikor ki akarták
vágatni az almafákat, de ezek a középajtaiakat is
Benkő Józsefre emlékeztették, s emiatt a pártutasítást
szabotálták.
- Ha az idén eljutnánk addig, hogy egy új füvészkertnek
letennők az alapjait - mondja Demeter János -, jövőre
már szakmai konferenciát lehetne szervezni. Ha mindenik
arborétum csupán két csemetével ajándékozza meg
a jövendő Benkő József Arborétumot, már akkor nagyon
szép növényállománnyal lehetne a füvészkertet elkezdeni.
Utána kellene járni, hogy milyen dokumentumok maradtak
fenn a füvészkerttel kapcsolatosan. Szakmailag is
szép kihívás lehetne egy ilyen létesítmény. A kétszáz
éves tapasztalatokra építve egy mai modern fuvészkertet
és arborétumot kellene létrehozni.
Ez azért is izgalmas dolog lenne - azonkívül, hogy
önmagában is érdekes feladat, turisztikai látványosság
-, mert olyanfajta szakmai tevékenység indulhatna
meg Középajtán és környékén, vagy az egész Kovászna
megyében, amely a régi, egyre inkább eltunő, hagyományos
gyümölcsfa-újrahonosítást eredményezhetné.
Itt lehetne bemutatni, hogyan nézzenek ki a székelyföldi
falvak parkjai, sétányai.
Ma, ha végigmegyünk egy székelyföldi településen,
és megnézzük, hogy a kertekben milyen gyümölcsfák
vannak, megkérdezhetjük, miért tunt el, mondjuk,
a vörös dió, amely most már csak Magyarországon
van?Szép lassan eltunik a Budai Domokos mint almafa.
Annak idején Háromszék útjainak nagy részén ilyen
almafák voltak.
Beszélgetésünk egy átfogóbb program, a Háromszéki
Nemzeti Emlékpark irányába kanyarodik. Ezt a tervek
szerint Maksa-Eresztevény térségébe, az Óriáspince-tetőre
kellene elhelyezni. Megegyezünk, hogy szakemberek
bevonásával ennek az emlékparknak a helyszíni szemléjére
is alkalmat kerítünk.
Dr. Demeter János folytatja:
- Egy hónap múlva már dolgozni fogunk a Székelyföld-fejlesztő
Kutatási Intézetben Árkoson, az EU képzőközpontjaként
fog muködni. Arra való intézmény lesz, hogy ezeket
a kutatásokat koordinálja bármilyen témában. Ez
egy nagy hiány volt. A szakmaiság nem tudott jelen
lenni ebben a régióban úgy, mint egy szovátai Teleki
Központban vagy hasonló jellegu központokban. Ezért
a megye sem ment előre, különböző szakmai berkekben
nagyon kis mértékben tartják számon Kovászna megyét.
Nem itt voltak a konferenciák, nem itt találkoztak
az emberek, hanem valahol máshol.
A következő fordulatnál a tanácselnök ismét visszakanyarodik
Középajta irányába:
- Nincs Benkő József-kultusz, nincs semmiféle kultusz.
Mindenki megelégszik azzal, hogy van egy emléktábla
az iskola vagy valamilyen más épület falán. De azonkívül,
hogy azt a szellemiséget ápolják, egyre kevesebb
helyen fordul elő.
Tulajdonképpen 2007-re minden településen - ahol
ez nem történt meg - legalább egy nagy szülött szobrát
fel kellene állítani. Ez lenne a minimum. Ezt a
Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára kellene összehozni.
Meg vagyok győződve, hogy minden háromszéki testvértelepülés
magyarországi vagy más partnertelepülése boldogan
támogatná ezt az elképzelést.
Közben engem kapacitálnak, hogy a Középajtai Falunapok
alkalmával szólnék Benkő Józsefről.
Ódzkodom, mert az egykori erdélyi hírességnek éppen
ezen a középajtai rendezvényen a híres füvészre,
botanikusra emlékezve kívánunk programot indítani,
arborétumot és füvészkertet létesíteni.
Benkő József református lelkész tevékenysége viszont
annyira szerteágazó, enciklopédikus érdeklődési
köre és tudása annyira körülindázza az érdeklődőt,
hogy nem találhat ürügyet a visszautasításra.
Otthon belelapozok az általam elérhető Benkő József-dokumentációba.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy alig találni valamit
is róla.
A legtöbb haszonnal az Origo weblapját nézegetem.
Ebben a Laár Tibor által összeállított, Három Benkő
címu életpályákból - Ferenc, Sámuel, József - választom
ki az utóbbit.
Benkő József, akinek édesapja református lelkész
volt, apja nyomdokaiba lépett, ő is papi tanulmányt
végzett, azonban ez nem elégítette ki, hanem fiatalos
lendülettel kutatta az erdélyi könyvtárakat, levéltárakat,
és a kiterjedt gyujtőmunkája eredményeként megírta
első muvét, Erdély történetét, amit két kötetben,
Bécsben adott ki Transsilvania címen 1777-78-ban.
Ebben a muvében számos erdélyi író és tudós életrajzát
ismertette. Jelentős egyháztörténeti munkája a kétkötetes
Milkovia címmel kiadott könyve, amelyet az 1228-ban,
II. András király korában alapított milkói püspökség
sorsáról írt. A történeti írásaival párhuzamosan
foglalkozott a növénytannal. Három jelentős tanulmányt
írt, az első 1780-ban jelent meg Pozsonyban a Magyar
Könyvház könyvsorozatban Molnár János kiadásában.
A Nomenclatura címu könyvet latin, magyar, német
és francia nyelven írta meg, tehát négynyelvu munka.
Benkő József a Carl von Linné svéd természettudóst,
az élővilág modern rendszere kidolgozóját követte,
ezért ,,Magyar Linnének?is nevezték. Több kisebb
cikkben és tanulmányban ismertette Linné rendszerét,
majd 1781-ben Szebenben megjelent Téli bokréta címu,
mindezt összefoglaló könyve. Ezt követően 1783-ban
jelent meg közel ezer növényfaj latin-magyar-német-francia
nyelvu növénynévszótára Nomeclatura Botanica címmel.
Ezt követte a Nomina Vegetabilium címu muve, amelyben
a növények latin-magyar-román nyelvu nevei vannak
felsorolva. (-)
1789-ben végképp papi pályára vonul vissza Középajtára,
ahol saját kertjében több mint hatszáz növényt tartott
nyilván.
1793-ban a köpeci gyülekezet lelki gondozását is
elvállalta. (-) Benkő József életét és munkásságát
gr. Mikó Imre, a Sepsiszentgyörgyi Kollégium alapítója
jelentette meg 1867-ben Pesten.
Rám Benkő József levelezése, nyelvének ízei, az
általa használt székely népnyelv zamata és ennek
a köznyelvbe, a tudományok szaknyelvébe emelése
olyan hatással volt, hogy a Szabó György és Tarnai
Andor összegyujtötte több mint négyszáz levélből
az alábbi szemelvényeket választottam ki, mert a
,,tsalogány?szó nekem is nagyon tetszik.
Benkő József levelezéséből
Kendeffi Jánosnak:
Ez a?Botanica, s?az egész Naturalis Historia olyan,
a?melly magát annál inkább kivántatja, minél inkább
visgáljuk.
Közelebbről pedig ezesztendőnek folyásában arra
nagy gondom lészen, hogy én is, avagy tsak a?ritkább
füvek szerzésével egy tollatska lehessek a?Nsgd
igyekezetének szárnyában.
A Magyar Hírmondónak:
Öt gyanus ember bé toppan későn estve egy házba.
A?gazda épen akkor valahova oda jár vala. Fiatal
felesége kicsiny leánykájával tsak maga volt otthon.
Ettől nagy reménykedve szállást kérnek a?legények:
de a?menyetske az ura otthon nem létével szabadkozott.
Azonban csak annyira reá kérik vala még is, hogy
végre egy megtömött zsákjoknak szállást ada. Ezt
oda támaszták közel a?tuz hellyhez: holott a?menyetske
kitsiny leányával éppen azon estve ruhát szapul
vala. Azon közbenn ki talál történet képen valami
kevés forró lúg víz a?zsákra lotsanni. -S ihol,
mi tsoda dolgot láttanak! A zsák erre mozogni kezde.
Itt a?friss eszu menyetske tsak hamar szépen fel
találá magát. Bé merít a?lúgos katlanba, s azzal
le forrázza a?zsákot. Arra a?zsák egészen meg elevenedik:
ide is, amoda is vondoskodik: érzi hogy forró a?lúg.
No! Tudta már a menyetske, mi vagyon a zsákbann.
Hamar tehát segédül kiáltja szomszédait. Ezek, azonnal
odagyulvén, ki húzzák a?benne valót: -s ihol majd
tsak nem fél holtan itt áll a?Legény. Mit akart,
magától is nyilván vólt: -s azért a jó virágot le
is köték. Hamar utána lévén, még meleg nyomokbann
ott érték társait is a?bor ivó házbann. Ej! Be nem
jött korty lehetett e?nékiek. Most már mind fogva
vannak.
Szintén a Magyar Hírmondónak:
Szent János Havának 26 napján indult ki Brassobol,
Gróff Kálnoki Úr eő Nagysága. Feleségével és Leányával
együtt. Kinek, hogy az ő Uttyában fekvő Rika és
Hagymás nevezetü nagy, és töbnyire Haramiákkal tellyes
Erdőken, annál bátorságosabb utazása lehessen, két
Székely lovas-Katonákat maga elött, előre el-küldetett.
Ezek a?szokás-szerint egy uttyokban lévő Kortsomába
bé-bétérvén, véletlenül, a?Tolvajoknak 20 főből
álló társaságokra találtok: kik közül tsak ugyan
minden kár és sértődés-nélkül ki menekedvén, leg-ottan
vissza tértenek, és a?Gróffnak hogy, és mint jártanak
légyen minek-utána megbeszéllettek: elkezdett uttyából
szerentsésen vissza tértt: és másnap 30 székely
lóvos Katonákot vévén maga mellé, haza menő uttyát
Dráás és Tártlan felé fordította.
Révai Miklósnak:
Uram! Hát így-e?Ha így folytatod a Magyar Hazától
sokat érdemlő hivatalodat, reménlhetjük anyai nyelvünknek
álomba indult állapotjából való fel serkenését.
Ó Magyar égnek csillagai mosolyogjatok ennek a szíves
igyekezetnek! Örvendeztetett engemet a méltó dícséretu
Ráth Mátyás Úrnak nyelvünk gyalulása körül való
mozdulatja, szeretnem kellett Mattus Úrnak ahhoz
köttetett folytatását, olly igen, amint féltem a
Magyar hírlelő Leveleknek félbenn szakaszkodásoktól:
most pedig már emelkedvén emelkedem, és csak a Montgolfiér
levegő szekerébe ülve repdesek, örömmel szemlélvén
a Magyar Újság Levelek iró polcára olly véggel lett
ülésedet, hogy hazai nyelvünknek tovább való fejtegetésébenn,
és kiszélesítésébenn izzadozz. Ó Mindenható! Ez
igyekezetbenn nyújtsad szerelmedet meg korcsosulásra
hajlott Nemzetemhez! - kivált, ha én is, székely
lévén, Magyar Nemzetbéli vagyok.
Kazinczy Ferencnek:
A?mi illeti a Hedera Poeticat: készen vagyon annak
neve a?Székelyeknél, kik igaz Magyar Nyelvvel szoktunk
születtetni. Repkény-fa nálunk az ő neve , úgy tetszik,
az egyéb fákon való fel-folyásától avagy repülésétől.
Nem tudtam ezt a?nevet sem akkor, mikor Téli Bokréta
nevu Botanica Prédikátziómat (mellyből egynek utat
igyekeztem keresni az Úrhoz való juttatására) ki-nyomtatták:
sem mikor Főtisztelendő Molnár János Apátúr ösztönös
kérésére dolgoztam a?Botanica Nomenclaturát. Mellyet
az az Úr a-Magyar Könyv-Házban ki-adott. Hallottam
először, mintegy két esztendővek, Csiki-Székelyektől:
de nem vettem bé mindjárt, vélvén hogy tsak valami
szegeletbéli szó: aztán bé kellett vennem, ki tanúlván,
hogy Székely földunkön mindenfelé isméretes nevezet:
de mindazon által nem minden embernél. Hogy is volna?Holott
egyéb plánták aránt is közönséges az, hogy közülük
egy falunak nagyobb része alig tud szóval nevezni
húszat, másfelől egy vén Aszszony tud kétszázat
is.
A Tsalogány név nékem nagyon tetszik. Többet ilyet!
A Magyar Hírmondónak:
Erdélyben Bibartzfalvától nem messze a?Bardoczi
Fiú Székben lévő hegy a?múlt Böjt?más havának 18
napján különb különb helyeken meghasadott: melylyből
azutánn azon hónak 21 napján éjszakán, és másnap
reggel szörnyu sok sárgás, feketés, zöldes, és fehéres
föld folyam indult ki négy ölnyi szélesen meg nyílt
üregen, olyly erővel, hogy ellent nem lehetett semmiképpen
állni, de halkal folyt mégis, egyenesen a?falunak,
hol ott is hat udvart egészen le omlatott, hogy
tsak legkisebb jele se látszatik már. A?lakosok
mindenestől ki takarodtak házaikból, és igen rettegnek,
mivel még ez a?folyam még szüntelen mozdúlóbann
vagyon, ne talán nagyobb károkat okozzon.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap
2005.október
1. - Kitekintő: Erdélyi Hangok Chicagóban (ÉSZAK-AMERIKAI
PORTYÁN (2.))
Egyhetes chicagói tartózkodásom idején elsősorban
az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetsége baráti gyámkodásának
köszönhetően ismerkedhettem Észak-Amerika New York
után második nagyságrendu városának néhány nevezetességével,
s ugyancsak az ő segítségükkel csipegethettem, kóstolhattam
bele a népességét tekintve a mai Magyarországgal
majdnem azonos lélekszámú város életébe. Programomba
a ,,leg-ek városának magasságaiból és mélységéiből
is belefért - mutatóban, ízelítőként - egy kevés.
Demeter Editnek, a Szabad Magyar Református Egyház
gondnok asszonyának köszönhetően természetesen feljutottunk
hosszú ideig a világ legmagasabb felhőkarcolójának
102. emeletére is. Főleg gépkocsival utaztam, de
több ízben ültünk külvárosi - tulajdonképpen parkvárosi
- vonatra is, amellyel a megapolis központja felé
vettük az irányt. Ily módon láthattam a régi Chicago
magas tornácos, deszkaerkélyes épületeit is, a város
panorámáját megcsodálhattam a Michigan-tó (számomra
tenger) felől, s elmélázhattam azon a különleges
építészeti harmónián, amelyet a magas vasbeton és
üvegépületek a levegőégre rajzolnak, s amelyeket
végeláthatatlan, dús növényzetu, soktavú kertvárosok
ölelnek közre.
A parkvárosokban, ahol barátaink többsége él, csupa
fa, fu és virág, cserje, egyéb dísznövények mindenhol,
amerre a szem ellát. Szellősen, tágasan építkeznek,
a fásításnak, füvesítésnek nem csak kultusza, hanem
szenvedélye is van, tisztelik az anyag természetét,
a fa és a kő isten adta szépségének érvényesítését,
és - túlzás nélkül - idilli a tisztaság, a rendezettség,
a gondosság mindenhol.
Amerikai utam során több ezer mérföldet utaztam
a Michigan-tó partvidékétől az Appalachian-hegység
északnyugati nyúlványaiig, a Reménység tavánál (Lake
Hope) rendezett, a Magyar Baráti Közösség által
szervezett ITT-OTT találkozóig, onnan a déli részek
felé véve az irányt, a Mexikói-öböl partvidékével
és ennek néhány városával ismerkedtem. Újabb repülő-
és gépkocsizóutak célpontjaként eljutottam a Sziklás-hegységbe
(Rocky Mountain National Park), a Grand Teton Nemzeti
Parkba és a Yellowstone Nemzeti Parkba is, amelyeknek
a megtekintésére geológus fiam és pszichológus menyem
társaságában nyolc napot szántunk, ez előtt és után
az ötmilliós lakosú, rendkívül dinamikusan fejlődő,
gyarapodó Houstonnal ismerkedtem. A látottakban
összesurusödő emberi és természeti csodatételek
mellett számomra a legnagyobb élmény a mindenhol
és minden körülmény között tapasztalható tisztaság,
rendezettség, a tökély szintjére emelt higiénikus
életmód és életkörülmények volt.
Bevallom, nem annyira a honvágy, mint a szégyen
gyötört az itthoni elhanyagolt állapotok miatt.
Chicagóba visszatérve - a szó szoros értelmében
is, mert a repülőjegyem hazafelé is a Houston-Chicago-Amszterdam-Bukarest
légi járatra szólt -, szóval a Szelek városában
kellemes érzés volt azt tapasztalnom, hogy a különféle,
régebbi és újabb magyar egyesületekre, szervezetekre
és csoportosulásokra nem az ellenségeskedés, a rivalizálás,
hanem az átjárhatóság, a közös rendezvények, az
együttes akciók és fellépések jellemzőek.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének őszi
piknikjén jelen voltak a Chicagói Magyar Klub vezetői
és tagjai, az én chicagói templomi előadói fellépésemen
megjelentek olyan személyek is, akik az ITT-OTT
baráti találkozó reménység-tavi rendezvényére utaztak.
Köztük a Minnesotában élő Fülöp házaspár, Laci és
Ági - az utóbbi távoli rokonom -, de megtisztelt
jelenlétével PhD Makkai Ádám chicagói professzor
is - Ignácz Rózsa fia -, akinek a klasszikus és
kortárs magyar költészet angol nyelvre fordítását
köszönhetjük. Balogh Éva tiszteletes asszonynak
és Balogh András chicagói református lelkésznek
köszönhetően angol nyelv szakos lányomnak ajándékként
hozhattam haza a vaskos - itthon egyhavi átlagfizetést
érő - könyvet. Bokor Erika az édesapja, Bokor László
egykori marosvásárhelyi rádiós révén ugyancsak székelyföldi
származású, a Magyar Cserkészek Világszövetségének
Egyesült Államokban tartott világtalálkozójáról
érkezett, amelyen tizenkét erdélyi cserkész is részt
vett. Zágoni Rezső bátyánk, a nyolcvanéves Úz-völgyi
frontharcos azért maradt ki a témát körüljáró filmemből-könyvemből,
mert a Budapestre kitelepedett unokaöccse, Zágoni
Jenő a film és könyv megjelenése után értesítette
nagybátyját a Székely Határőrség történetének publicisztikai
és filmes megjelenítéséről.
A felsoroltakkal jelezni kívánom, hogy távoli szórványba
szakadva, szórványsorsban élve mennyire fontos és
helyénvaló a közös cselekvés, az egységben végzett
munka, aminek hiányára információink szerint az
amerikai magyar közösségek sorsának alakulásában
is, sajnos, eléggé sok negatív eset és történet
felhozható. A chicagói egységes fellépés, együtt
munkálkodás ezért lehet kiemelkedően jó példa s
egyszersmind elriasztó, megszégyenítő intelem azok
számára, akik meghívott vendégként Erdély vagy a
Kárpát-medence emberi és politikai szennyesét teregetik
ki szülőföldjüktől távol, idegenek előtt, akik nyolc-tíz
órányi időzóna távolságában és nyolc-tízezer kilométerre
élnek tőlünk, s ott másféle is lehet, mint idehaza
a szavak akusztikája.
Az Erdélyi Magyarok Chicagói Szövetségének lapja
is van, címe: Erdélyi Hangok. Maga a szövetség is
fiatal, természetesen a lapjuk is. Az idén jelent
meg az első évfolyam két száma. Szerkesztésében
Balogh András református lelkész, Balogh Éva tiszteletes
asszony, Demeter András vállalkozó, alelnök, Radics
Géza író, valamint Demeter Editke vesz részt. Szerkesztői
krédójukat Ady Endre-idézettel jelzik: ,,Csak akkor
születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik
mertek.?A negyedévenként megjelenő lap Széchenyi
István-idézettel is ráerősít a lap karakteres magyarságára:
,,Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel.
Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek
ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor
a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a
pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány
huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy
a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas
vagy muveletlen.-
A lap idei második számában Demeter András szövetségi
alelnök leszögezi, hogy az ,,Erdélyi Kérdést?nem
akarják Chicagóból irányítani, csupán segíteni kívánnak
a magyar ügyekben fáradozóknak, elsősorban elvi
síkon, de ha lehetőségük van, más eszközökkel is.
Megjegyzi azt is, hogy erdélyi vendégként olyan
személyeket hívnak és várnak, akik megértik és átérzik,
hogy mit jelent erdélyinek lenni, és él a szívükben
az a vágy, hogy valami nemeset, valami krisztusit
tegyenek az otthon maradottakért. Mivel hivatalosan
bejegyzett szövetségben tevékenykednek, lehetőségük
van hangjukat hallatni az erdélyi magyarok érdekében
magasabb fórumokon is. ,,Mindenkinek maradt odahaza
rokona, barátja, ismerőse, akiket szeretne segíteni
vagy felkarolni. Sokszor azonban ezen a szuk körön
kívül vannak olyan esetek, helyzetek, amikor nagyobb
összefogásra van szükség, mint például Böjte Csaba
árvái, a sárpataki mozgássérültek vagy a szövérdi
iskola, és még sorolhatnánk százával azokat, akiken
meg kellene induljon a szívünk.?
Chicagói barátaink nem tartalmatlan, üres szavakat
pörgetnek a messzi idegenben. Hazautazásom utolsó,
elbocsátó mondata is az volt, sürgősen küldjek olyan
bankszámlaszámot, amelyben a Székelyudvarhely környéki
árvízkatasztrófa károsultjai számára támogatást,
segítséget juttathatnak el. Az Erdélyi Magyarok
Chicagói Szövetsége az ősz folyamán éppen Böjte
Csabát látja vendégül. Ez alkalommal újabb chicagói
rendezvényre kerül sor.
Észak-amerikai portyám során még nem tudtam, hogy
a Háromszéki Mikes Kelemen Közmuvelődési Egyesület
és a Magyarok Székelyföldi Társasága Fetés András
révén eljuttatott javaslatunkra Rákossy Árpád felsőcsernátoni
származású, koncepciós perben kétszer is elítélt
jogi doktort a Szabad Magyarországért Érdemérem
Nemzetiszínu Szalaggal tüntették ki, amelyet augusztus
27-én Rákossy Árpád lánya és fia vett át. Ettől
függetlenül Chicagóban a felsőcsernátoni származású
Demeter Edittel, a Reménység tavánál az ITT-OTT
találkozón dr. Horváth János magyar országgyulési
képviselővel tárgyaltunk egy Rákossy Árpád-portrészobor
elkészítésének és felsőcsernátoni elhelyezésének
lehetőségéről.
Rákossy Árpád kitüntetése, hitünk szerint, felgyorsítja
az ezután megalkotandó szobor körüli sürgölődést,
s ezt Kárpát-medencei és nyugati segítséggel az
1956-os forradalom és szabadságharc jövő őszi félszáz
éves évfordulójára a felsőcsernátoni Templomdombon
ünnepélyesen fel is avathatjuk.
Balogh András tiszteletes úr, az Erdélyi Hangok
mindenes szerkesztője a lap beköszöntő számában
írja:
Helyi tevékenységünk célját így foglalom össze:
Hagyományaink és kulturális értékeink ápolása, ismertetése.
Kapcsolatok keresése és kiépítése az otthon és a
világban levő magyar szervezetekkel és egyesületekkel.
A chicagói Erdélyi Hangok nem csupán új színfoltként
jelentkezik a magyar sajtópalettán. A Kárpát-medence
magyar lapjaiból az erdélyi témakörhöz kapcsoltan
összeválogatott vagy a főszerkesztő, a szerkesztők
és munkatársaik által írt jegyzetekben a magyar
összetartozás, a nemzetegyesítés, a magyar ügyek
szolgálatában végzett cselekvésre ösztönzés fórumát
teremtették meg. A nemzetépítés küldetését vállalták
olyan időszakban, amikor sokféle tényező - köztük
a felelőtlen és önző kormányzás - a nemzetet az
,,oldott kéve?állapotába juttatta.
Én Chicagóban barátaimnak köszönhetően a St. Richard
Church-templomban tarthattam előadást, s észak-amerikai
utamról abban a hitemben megerősödve térhettem haza
- amit ezúttal is szívből köszönök -, hogy ,,a magyar
név megint szép lesz, méltó régi hírnevéhez-.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap
2006.
július 18. - Közélet: Túl sok a ,,magyarkodás??
(Străchinaru aggódik)
Az RMDSZ-es, SZNT-s, MPSZ-es magyar vezetők
nyilatkozatai, tervei ellen emelt kifogást Petre
Străchinaru demokrata képviselő. Megfogalmazása
szerint versengenek, hogy ,,ki magyarabb-, ki tesz
többet, de tulajdonképpen csak a feszültséget növelik,
a régió kedvezőtlen megítélését fokozzák.
Az SZNT Ujgur Fórummal kötött szerződését elfogadhatatlannak
nevezte, Románia nemzetközi megítélését rontja -
fogalmazott. Kiderült azonban, hogy értesüléseit
a román sajtóból szerezte, miután megtudta, hogy
ez az ujgur szervezet nem az, amelyet terroristaként
tartanak számon, visszakozott, de rosszallását fenntartotta.
Nem ért egyet azzal sem, hogy az MPSZ Wass Albertről
elnevezett díjakat adott át. ,,Lehet, hogy a magyarság
körében elismerésnek örvend Wass Albert, hogy irodalmi
munkássága jelentős, ám elítélt háborús bunös, így
a róla elnevezett díj a románság semmibevételét
jelenti, feszültséget gerjeszt?- mondotta. Véleménye
szerint elfogadhatatlan, hogy a Kovászna megyei
önkormányzat megszervezi a háromszéki magyarok világtalálkozóját.
,,A megyei tanács nem csak a magyarok intézménye,
a románok adójából is muködik, így nem használhatja
a közpénzeket olyan rendezvényre, amely nem célozza
meg a megyében élő összes közösséget?- hangsúlyozta.
A tervek szerint a románságot kizárják a világtalálkozóról,
így minden bizonnyal a Pro Comunitate-díjakból is,
és ez ellentmond az elfogadott tanácsi határozatnak
- érvelt a képviselő. A világtalálkozót egyébként
jó ötletnek tartaná, de csak abban az esetben, ha
a megye összes lakosa számára szervezik.str-chinaru
aggódik
(-kas) - Háromszék napilap
2006.
augusztus 18. - Lendületben az RMDSZ
Augusztus 16-án a baróti RMDSZ székhelyén rendhagyó
gyűlésre került sor, melyet Albert Álmos, az RMDSZ
alsóháromszéki területi szervezetének elnöke, Demeter
János megyei tanácselnök, valamint Márton Árpád
képviselo, a képviseloház RMDSZ frakciójának elnöke,
a területi szervezet ügyvezeto elnöke is megtisztelt
jelenlétével – értesített Incze István, a baróti
RMDSZ szervezet elnöke.
A beszélgetés témája a közelgo
RMDSZ kongresszus elokészítése, az önkormányzaton
belüli frakció tevékenysége, ennek hatékonysága
volt.
Incze elmondta, a frakció hatékonyabb munkája érdekében
a szervezetet képviselo tanácsosok felleltározzák
Barót város közigazgatási területén levo problémák
sokaságát, majd ütemtervet dolgoznak ki ezek megvalósítására.
A város égeto gondjainak megoldása érdekében a nemrég
létrejött Baróti Egyezteto Tanács és az RMDSZ tanácsi
frakció állandó kapcsolatot tart fenn a megyei tanáccsal
és a különbözo minisztériumokban tevékenykedo RMDSZ
tisztségviselokkel.
Tervben van az Egyezteto Tanács tanácsadói testületének
létrehozása, melynek tagjai a vállalkozói, tanügyi,
egészségügyi szférából, valamint más civil szervezetek
képviseloibol áll majd, akik a politikai és a szakmai
döntésekben egyaránt véleményt mondhatnak.
Döntés született arról, hogy az erdovidéki megyei
tanácsosok és a baróti alpolgármester jelen legyenek
a tanácsüléseken, ugyanakkor kijelentették, az RMDSZ
tanácsosok csak akkor vesznek részt az üléseken,
ha a napirendi pontok a törvény által eloírt idopontban
jutnak el mindenikükhöz.
A megyei tanács elnöke ígéretet tett a tárgyalásokon
szóba jövo, baróti tereloút, illetve a 131-es B
útszakasz (véczeri keresztút és az ágostonfalvi
Olt híd) aszfaltrétegének felújítására.
Eldöntötték, hogy a helyi RMDSZ részt vállal a 2007.
augusztusában sorra kerülo Háromszéki Magyarok Világtalálkozója
Erdovidéket érinto szervezési feladataiban.
A beszélgetés után Albert Álmos, Márton Árpád és
Demeter János Vargyasra, Bardocra, majd Nagybaconba
látogatott, ahol a községvezetokkel, tanácsosokkal,
RMDSZ elnökökkel a helyi szervezetekrol, az önkormányzatok
tevékenységérol beszélgettek. Albert Álmos a közelgo
kongresszus alkalmából is aktuális számvetés fontosságára
hívta fel a figyelmet, Demeter János a községekben
zajló fejlesztési programokról, pályázatokról érdeklodött.
A községvezetok a 131-es út javítási munkálatairól
kértek infomációt. A megyei tanácselnök megnyugtatta
a polgármestereket, a tervezett idopontig elkészül
az útjavítás.
Márton Árpád ügyvezeto elnök elmondta, fontosnak
tartják olyan találkozók megszervezését, melyek
keretében nemcsak az RMDSZ vezetoi, hanem a tagság,
az egyház képviseloi, értelmiségiek mellett a különbözo
civil szervezetek és a másképp gondolkodó szervezetek
(SZNT, MPSZ…) képviseloivel is elbeszélgetnek az
együttműködés lehetoségeirol, valamint a különbözo
autonómiaformákról. Márton Árpád elmondta, szeretnék,
hogy a következo két hónapban minden településen
sor kerüljön egy ilyen találkozóra, melynek idopontját
a helyi vezetokkel való egyeztetés után tűzik ki.
Szász Réka
2006.
augusztus 31. - Faluvilág: Pincetető
Terepszemlén voltunk a háromszéki magyarok
2007-es világtalálkozójának egyik tervezett színhelyén,
s amíg az ügyben érdekelteket a terepjáró felfuvarozta,
benéztünk a közeli esztenához. Délidőben, éppen
fejéskor. A fejőlik előtt Polgár Laci markolta a
juhok csecsét, s a nála idősebb, általam úgy hatvan
valahány esztendősre saccolt Badi István mindketten
maksaiak energikus mozdulattal kapta el a fejésre
soros juh farkát, az állat farát maga felé penderítve
a fejőedény felé irányította a tej sugarát.
Fotóztam.
- Mire kell az?- kérdezte Badi István. Ejsze nem
akasztanak fel?- nevetett.
Megnyugtattam, hogy csak ,,a lapba teszem ki-.
- Bátyám hány éves-
- Na, mit szól, mennyi-
- Úgy hatvan és valahány-
Nevet. Nyolcvan, uram, kereken nyolcvan!
Igen, István bátyánk a maga nyolcvan esztendejével
felgyalogol az Óriás-pin-ce-tetőre, naphosszán és
éj-szaka hosszán át a juhok mellett rója a meredek
hegyoldalakat, fej, sajtot, ordát készít, teszi
a dolgát. Az eresztevényi gazdák két juhseregét
őrzik. Háromszáz állatot. Több haragos kutyát tartanak.
Láncon, amikor a juhok pihennek, hogy ne szedhessék
le senkiről a nadrágot.
Fotózom az esztenát is. ,,Légkondicionált-, szellős.
Éppen fúj az északi szél, lenn izzadunk, itt begomboljuk
az ing nyakát.
Szóval, megismerkedtem a háromszéki magyarok világtalálkozójának
biztos résztvevőivel. -k már megváltották a jegyet.
(sylvester) - Háromszék napilap
2006.
December 28. - Utolsó intézkedések a megyeházán
Idei utolsó ülését tartotta tegnap a megyei tanács.
Egy kivételével egyöntetu szavazattal fogadta el
a testület a határozattervezeteket.
Eloször is jóváhagyták azokat az
elnöki rendeleteket, amelyekkel Demeter János elosztotta
az utóbbi napokban kormányhatározattalj juttatott
pénzeket. Ez a megoldás arra volt jó, hogy a helyi
tanácsok még idejében kiigazíthassák költségvetésüket,
és elkölthessék az utolsó percben érkezett összeget.
A megyeháza ugyanakkor megbízta a Megyei Muvelodési
Központot a jövo év augusztus 17-20. között tartandó
Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának
a lebonyolításával.
A testület arról is döntött, hogy közérdekbol kisajátítja
a felszámolás alatt álló brassói Brafor Rt. tulajdonában
levo, a Kovászna és Kommandó közötti ipartörténeti
emlékegyüttest, a siklót a hozzá tartozó épületekkel
és a kisvasúttal. Ehhez megkapták a muvelodési minisztérium
jóváhagyását is. Megállapították továbbá a megyei
tanács gondnokságába átvett hidvégi öregotthon lakóinak
havi kosztpénzét, valamint a gyerekotthonokban nevelkedo
kiskorúak eltartási díját. A testület tagjainak
27:1 arányú titkos szavazatával Valeriu Serbant
delegálták a megyei egészségbiztosító pénztár vezetotanácsába.
Az ülés végén a tanácstagok és a megjelent intézményvezetok
elkoccintották az amúgy sikeresként elkönyvelt óévet,
és ennél gazdagabb új évet kívántak egymásnak.
Szekeres Attila - Háromszék napilap
2007.
január 25. - Mi készül az Óriáspince-tető alatt?
A rétyi keresztút környékén néhány hete földvásárlási
láz indult be. Nem annyira a szándék, mint az ár
kelti fel a szemlélo figyelmét, hiszen egy hektár
földért itt az eddigi piaci ár akár ötszörösét is
kínálják.
Két övezetben is, a Maksa felé vezeto út bal oldalán
(a háromszéki magyarok világtalálkozója központi
helyszínének kinézett Óriáspince-teto alatt), illetve
a rétyi út jobb oldalán (talán erre a helyre mondják,
hogy Komolló fölött kuporog a mennyko) brassói magánszemélyek
érdeklodnek, és a szóbeszéd szerint vásárolnak is
termoföldet. Elobbi helyen állítólag már 20-25 hektárra
megkötötték az üzletet, utóbbi tagban négy hektár
eladásáról szól a fáma, s az is rendkívüli, hogy
- a talaj minoségétol függetlenül - az eddigi piaci
ár akár ötszörösét is ajánlják, vagyis egy hektárért
a húszezer lejt is megadnák. Az egyik vásárló a
rétyi polgármesteri hivatalban is érdeklodött, állítólag
száz hektárt szeretne felvásárolni lakópark építésére.
Érdeklodésünkre Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke
érdekesnek nevezte egy városon kívüli fejlesztési
pólus létrejöttét. Elmondása szerint több nagy befekteto
kereste meg ilyen ötlettel, a rétyi keresztút pedig
ideális lenne egy ilyen csomópont kialakítására,
erre ok is gondoltak. Ám nem mindegy, hogy turisztikai
központ, lakópark, bevásárlóközpont vagy éppen ipari
telep épül-e. Ahhoz viszont, hogy mindez befolyásolható
legyen, elengedhetetlen lenne a térségi fejlesztési
terv.
Amivel a sok hangzatos ígéret után sem rendelkezünk.
Ferencz Csaba - Háromszék napilap
2007.
január 30. - Nyerőknek kell lennünk az unióban (Év
elején a falugazdák)
Beszélgetés Nyáguly Vilmossal, Mikóújfalu polgármesterével
- Tevékenységben gazdag esztendot zártak. Úgy éreztük,
a megvalósítások határkövet jelentettek a község
életében
- Valóban, nem panaszkodhatunk.
Küzdöttünk az árral, pallót építettünk az Oltra,
a Horizont Alapítvány támogatásával támfal, lecsapolórendszer
és vízlefolyó készült a Gödör utcába - ezt még folytatnunk
kell. Letettük egy ravatalozó alapkövét, s ha kedvez
az ido - mert a pénzalapunk megvan -, a sepsiszentgyörgyi
Santana Edile Kft. megkezdi a munkálatot. A Fejér
Ákos nevét viselo iskola foépületébe végre beszereltettük
a központi futést. A fával való takarékoskodás néhány
év alatt behozza a rendszer árát. Korszerusítjük
az iskola régi épületét is, bovítjük az újat. Új
ajtók-ablakok kerültek a gróf Mikó Imre nevét viselo
kultúrotthon és a könyvtár, a klub épületére. Az
is fontos, hogy régi mulasztásokat kellett behoznunk,
nem kis költséggel telekkönyveztettük középületeinket.
Az elkövetkezokben igényt tartunk egy sportcsarnokra,
és egy hat lakrészes szociális házat is akarunk
építeni a jelenlegi tömbház közelében. Mindketto
érdekében megtettük az elso lépéseket. Az óvoda
közelében épül tavasszal egy gyerekjátszótér.
- A község területén halad át az Erdélyi-medencét
Moldvával összeköto földgáz fovezeték.
- Kilenc év vajúdás után ez a lakóközösség is részesült
végre a Föld eme áldásából. 2007-ben bovülni fog
a hálózat, eddig 139-en kérték a rendszerre való
csatlakozást. Elkészültek a szennycsatornázás tervezetei
is. Ha mindennel elkészülünk, elmondhatjuk, hogy
községünk közmuvesített település, hisz ivóvízhálózatunk
is van. Így lehetnénk nyerok az unióban. Sajnos,
az infrastruktúrába beleszólt az uniós rendelkezés,
mely megtiltja a szekerek közlekedését a muúton.
Ennek a megoldása nem egyszeru, a közeljövo feladata.
- Adott itt egy kiváló természeti környezet, gazdag
az ásványvízkincs. Egy év múlva kialakul az infrastruktúra,
mégis gyerekcipoben jár a falusi turizmus.
- Csak kisebb lépéseket tudtunk tenni ebben az irányban.
Bejegyzés alatt a Fiatalok Mikóújfaluért Egyesület.
Célkituzéseink megvalósításában olyan, a községhez
kötodo személy vállalt szerepet, mint Demeter Ferenc,
aki 2006-ban licencvizsgázott a Babes-Bolyai Tudományegyetem
nemzetközi kapcsolatok és európai tudományok karán.
A Fejér Ákos Egyesület két számítógépet nyert a
Progres Alapítványtól, s ott már megalakult egy
internetes klub.
- Visszatérek az ásványvizekhez. Mikóújfalunak valamikor
borvizes fürdoje volt, Hunnia néven palackozták
alkalikus ásványvizét, melynek olyan magas volt
a szódabikarbóna-tartalma, hogy megkelesztette a
kottes palacsinta tésztáját.
- A község közigazgatási területén 19 borvízforrást
tartunk nyilván, köztük nem egyet ivókúrára lehetne
hasznosítani. Az Újfalusi Bugyogó gazdag ásványvíz-
és szén-dioxidos feltörés a Rozin Kft. tulajdonában
van, ott egy kezelobázis kialakítása mutatkozik
hasznosnak. Épül már egy panzió a község területén,
és idén folytatják a Máltai Szeretetszolgálat gyermekfalujának
kiépítését a Nagypataki völgyben. Nyáron már helybeliek
tanítanak itt a gyerekeknek kézmuvességet: Timaru
Constantin pedagógus kerámiakészítést, Petki Emma
és Nyáguly Magdolna szövést. A gyerekfalu közelébe
egy gyerekotthon létesítését is tervezzük. Azt is
fontolgatjuk, hogy a jelenlegi futballpályán levo
épületet átalakítsuk miniszállóvá.
A polgármester elmondta, hogy a Háromszéki Magyarok
Világtalálkozója egybeesik a Szent István-napi falubúcsúval.
Ekkorra fogják hazahívni Mikóújfalu mintegy félszáz
elszármazott szülöttét, annál is inkább, mert a
település oroszlánrészt vállalt az eresztevényi
Óriáspince-teton épülo emlékmu kofaragó munkálataiban.
Ugyanakkor tervezik egy kis falufüzet, kismonográfia
kiadását, egyfajta útikalauz lenne, melyben helyet
kapnának Simon Jakab volt mikóújfalusi plébános
egyháztörténeti adatai, de a jelen és jövo álmai
is. Ilyen álom, annál is több, hogy mellszobrot
állítsanak a mikóújfalusi kerékpározó gyerekekkel
világot járt Fejér Ákosnak.
Kisgyörgy Zoltán - Háromszék napilap
2007.
február 6. - Élő múlt: Egy ügyvéd a gáton (Dr. Rákossy
Árpád emlékezete)
Nemrég Alsó- és Felsocsernátonban terepszemlével
társított megbeszélést tartott a Dr. Rákossy Árpád
Emlékbizottság, amelynek tagjai elemezték az idei
Rákossy-emlékünnepséggel és a felsocsernátoni szoborállítással
kapcsolatos teendoket. A testület Bölöni Dávid csernátoni
polgármester és többek javaslatára úgy döntött,
hogy a Rákossy-portrészobor a felsocsernátoni Bod
Péter Általános Iskola bejáratához állíttassék fel.
A talapzat ko mellvéddel kerített kis térre kerül,
s a völgy, Felsocsernáton faluközpontja felé néz.
A Rákossy-portrészobor Vetró András
kézdivásárhelyi szobrászmuvész munkája, bronzba
öntését egyik székelyudvarhelyi harangönto muhely
végezte el.
Az emlékbizottság döntése alapján az ünnepséget
és a szoboravatást 2007. augusztus 17-20. között,
a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának programjához
illesztve tartják.
A testület megállapította, hogy az 1956-os forradalom
és szabadságharc 50. évfordulóján Sólyom László
köztársasági elnök által magas állami kitüntetésben
részesített Rákossy Árpád életútját, kétszeri bebörtönzésének
politikai hátterét Székelyföldön és Erdélyben alig
ismerik, pedig Felsocsernáton szülötte, hamvai -
kívánsága szerint - ennek temetojében pihennek,
és 1940-1948 között Sepsiszentgyör¬gyön, rövid ideig
Kézdivásárhelyen a törvénykezésben és a közigazgatásban
tevékenykedett. Felesége is kézdivásárhelyi, a Benko
családhoz tartozó lány volt.
Sólyom László köztársasági elnök a felsocsernátoni
ünneplokhöz címzett üzenetében írja:
„Rákossy Árpád a diktatúrával szembeni ellenállás,
majd késobb a forradalom hose lett. Az általa vezetett
bírói tanács nem volt hajlandó olyan ítéletet hozni,
mint amilyent a politikai vezetés elvárt tole. A
kívánt ítélet ellenkezett volna a joggal és a bírói
hivatás alapveto szabályaival. Rákossy Árpád nyilván
tisztában volt a következményekkel. Annak tudatában
hozta meg a felmento ítéletet, hogy ezzel egyúttal
kimondott egy másik, drámai verdiktet is: tudta,
hogy saját életét töri ketté. Vállalta azonban az
áldozatot. Bíróból vádlott, majd elítélt lett: hat
év börtön lett a büntetése.”
Rákossy Árpád kétszeres jogászdoktort Kecskeméten
elobb Rákosi diktatúrája ítélte el, majd 1957-ben
a forradalomban való részvételéért sújtották újabb
elzárással.
A Rákossy-emlékbizottság felsocsernátoni megbeszélésén
megütközéssel állapította meg, hogy a szoborállításhoz
és az emlékünnepség megszervezéséhez szükséges kiadások
költségvetési fedezete szánalmas. Többszöri, a sajtóban
is közölt felhívás ellenére csak néhány adományozó
volt hajlandó a magyar jogásztársadalom egyik legkiválóbb
személyisége emlékének megörökítésére és ápolására
áldozni, emiatt a szoboralkotás és a bronzba öntés
költségei kiegyenlítetlenek.
Sólyom László köztársasági elnök levelének zárómondatai:
,,Szülofaluja és az egész erdélyi magyarság büszkén
emlékezhet rá, arra a fiára, aki szembeszállt a
diktatúrával, és aki a forradalom hose lett. Szükségünk
van az ilyen példaképekre.”
Szomorúan állapítjuk meg, hogy Háromszéken egyetlen
jogász, ügyvéd, bíró, jogtanácsos nem került, aki
többszöri felhívásunkra egyetlen garast adományozott
volna erre a célra. A szoboravatást is emiatt kellett
egy évvel elhalasztani, ami így - jó a rosszban
- évszám szerint is egybeesik dr. Rákossy Árpád
másodszori elítélésének (1957) évfordulójával.
Az emlékbizottság meggyozodése, hogy ebben az ügyben
a hátralévo rövid idoszakban csupa jó hírrel szolgálhat,
szülofalujának lakossága, az egész Háromszék, általában
a magyarság képes lesz annak érzékelésére, hogy
volt egy olyan ügyvéd, aki az emberi és szakmai
becsületért és az igazságért az akkor élok közül
sokak helyett kiállt, ember volt a gáton.
Sylvester Lajos - Háromszék napilap
2007.
február 6. - Riport: Falu a Kupakő alatt
Maksa fölött, a Csobot-teto délkeletre nézo oldalában
található az a Kupakonek nevezett sziklaformáció,
amely ha mesélni tudna, a település régi nemes históriáját
tárná fel elottünk, meggyozve az olvasót arról,
hogy hajdanán sokkal jelentosebb faluja volt Maksa
Kézdiszék e szegletének, mint ma. Vessünk egy pillantást
a múltra, mert így értékelhetjük igazán azt, ami
ma történik ebben a községközponttá avanzsált faluban,
amely némiképpen vendégfogadója is lesz az eresztevényi
Óriáspince-tetore tervezett, István király-napi
Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának.
Kupa vezér elhallgatott,
nem mesél már Maksa múltjáról, pedig jutott ennek
a településnek éppen elég megpróbáltatás a történelem
folyamán, nemcsak török-tatár pusztításból, pestisjárványból,
tuzvészbol, hanem a totalitárius rendszer kegyetlenségeibol
is, mert nem egy maksai, ki merészelt nem egyetérteni
az eroszakos kollektivizálással, tapasztalta meg
a dobrudzsai internálótáborok szörnyuségeit. Emlékkopja
örökíti meg a faluban annak az emlékét, amikor 1950-ben
két asszonynak tüntetés közben golyóval oltották
ki életét, további két személy a kényszerlakhelyrol
és a munkatáborokból sohasem térhetett vissza szülofalujába,
harminchárman meghurcoltatást szenvedtek.
Maksa volt a régi székely népgyulések egyik helyszíne.
Fennmaradt, hogy a Kupako oldalában, ahonnan belátni
Háromszék délkeleti sarkát, nemegyszer a falu régi
temploma elott álló kotömbökön törvényt hozni gyultek
össze a falu vagy éppen a környék vénjei, tapasztalt
öregjei, tanácskoztak a székelység közérdeku dolgairól,
s a disputa végén, mintegy jelezve, hogy a határozat
megszületett, kivont kardokkal járták körül a tisztes
koszorút, megtisztelve ekképpen a jelen levo törvényhozókat
és a nép végrehajtás céljaira kijelölt ,,hadfiait”.
A zsarolás és jogtiprás miatt fellázadt székelyek
itt határozták el nemzeti jogaik és szabadságuk
fegyverrel való védelmét. Szabadnak akarta mindig
érezni magát ez a nép szüloföldjén, ki is állt jogai
mellett, s most, lám, másfél évtized után sem teljesültek
álmai, harcolnia kell a szélesebb szülohaza autonómiájának
megteremtéséért, küzdelem és idegháború révén tudta-tudja
csak visszaszerezni osi föld- és erdovagyonát -
sot, azt a tavat is, amely ot illetné meg, melynek
partján olyan turistaparadicsomot építhetne, mely
némi pénzt is hozna önkormányzatának, népének.
Nincs olyan monográfia,
amely magában foglalná mindazt, ami e településen
történt a lepergett évszázadok alatt. A XIX. század
közepén Maksának 869 lakóját tartották nyilván.
Nott ugyan azóta a népesség, ám a falusi lakosságot
megtizedelo ipari forradalom itt is apasztotta a
lelkek számát, 2002-ben a népszámláláskor 944-en
lakták a falut, ebbol 918 magyar és 26 román nemzetiségu.
A népességi mutató sok idon át apadást, a rendszerváltás
után hosszú stagnálást mutatott, látogatásunk alkalmával
azonban a helybeli református lelkipásztor, t. Rákossy
Károly azt mondta, növekedik a népesség, családok
települtek haza, további növekedés is várható.
A település gazdasági erejét, vagyonát nem állt
szándékunkban felmérni, azt azonban tudomásul vettük,
hogy a termoföld és a legeloterületek, az erdok
egy része, ha nehezen, lassan is, de visszakerült
a lakosság tulajdonába. Még mindig tetemes összegu
állami és kollektívnyugdíjat hord ki havonta a postás,
nincsen meg nem muvelt, parlagon hevero terület
a faluban, nincs muveletlen zöldséges- és gyümölcsöskert,
lassan az erdo-közbirtokosság hozadéka is a résztulajdonosokat
szolgálja. Két-három tehetosebb farm, állattenyészto
család él Maksán. Hamarosan megindul az uniós eloírásoknak
is megfelelo Gocz-féle disznófarm, Oláh Badi Péter
pedig népes tehénfarmot vezet. Többen - Hodor János,
Badi Gyula, Deszke János - gépesített mezomuveléssel
foglalkoznak, a helyi pityókatárolókban minoségi
ültetni való gumót raktároznak, amit már árulnak
is. Magánkézbe került az egykori malom is, s Lukács
István cégvezetotol megtudtuk, a helybelieket is
kiszolgálja, de o inkább jobb minoségu búzát oröl.
A disznónakvalót otthonosan, kalapácsmalmokban is
el tudja készíteni bárki magának.
- Tudja-e, mit - szólított meg egy magát megnevezni
nem óhajtó, a bölcsesség korát megért maksai férfi.
- Furcsa ez a mifajta népünk. Nehezen szólal meg,
nem szófosó. Inkább hallgat, nem beszél, mindenki
gondoljon róla, amit éppen akar. De o közben oröli
magát, kénlódik, s ha élete nem sikerül, akkor sem
sír, inkább feladja a harcot.
A jóból, a hasznosból sohasem elég
A község polgármestere, Oláh Badi Álmos nyilatkozott
így:
- Ha valamit nem végeztünk el, ha szemmel látható
hiányosság kerül a faluban, az még nem jelenti azt,
hogy nem látjuk, nincs tudomásunk róla, az önkormányzatnak
van annyi tapasztalata, tudja, miként mutatna az
ideális Maksa község az unióban. Nekünk a harc mikéntjét
kell ismernünk: a törvényeket, kijátszani, ha lehet,
mert eléggé rugalmasak, halomra kell készíttetni
a pályázatokat, állandóan felszínen lenni, szimatolni
a pénzforrások után, kihasználni minden adódó alkalmat,
s azt a falu javára fordítani. Nem mindig a jóakaraton
múlik minden, az anyagiakon... Mégis tavaly több
sikerünk is volt, mert az év végén nagyobb pénz¬összeg
folyt be költségvetésünkbe, és egy lejt sem akartunk
elveszíteni belole. Elsorendu fontosságú számunkra
az infrastruktúra megteremtése-kiépítése, foleg
az ivóvíz- és a szennyvízhálózatra gondolok. Február
8-án döntünk a helyi költségvetés elosztásáról.
Szándékunk tovább javítani az utak-utcák burkolatát,
új muvelodési otthon építését tervezzük, mert a
jelenlegi egyházi tulajdon, mi csak béreljük az
épületet. Eresztevény, bár önálló kis lakóközösség,
tulajdonképpen Maksa egy része. Itt kijavítjuk az
egykori üzlethelyiséget, hogy megfelelo helyet tudjunk
biztosítani a falugyuléseknek, de legyen szórakozóhelye
is a helybeli fiatalságnak. Mert a településen halad
át az E-574-es nemzetközi út, elhatároztuk, hogy
elterelo utat építünk Eresztevény és Maksa között
a szekeres forgalom számára. Erre adott is a lehetoség:
a Besenyo-patak völgyén csupán két helyen kell átjárót
kialakítani, persze, valamelyes földterületet is
kell majd vásárolnunk a tulajdonosoktól erre a célra.
A tereloutat uniós pénzbol szeretnénk kiépíteni.
Célunk mindenképpen megerosíteni a vállalkozói szférát,
mert munkahelyekre van szüksége a népnek. Hangsúlyt
fektetünk ezután olyan pályázatokra, amelyek a mezogazdaság
és az állattenyésztés fejlesztését-korszerusítését
alapozzák meg.
Egyedül Istené a dicsoség
- olvasható az 1537-ben öntött maksai kis harangon.
Még pápista idobol maradhatott meg, s most is muködik,
szép magas hangjával dicséri az Urat.
- Mit jelent egy ilyen osi eklézsiában jeles lelkészek
utódjának lenni?- kérdeztük Rákossy tiszteletestol,
a jelenleg 587 lelket nyilvántartó református egyház
lelkipásztorától, aki vissza¬varázsolta a falu jelenlegi
templomának egykori késo reneszánsz kazettás mennyezetét,
amit a régi templom elbontásakor leszereltek és
eladták a Budapesti Iparmuvészeti Mú¬zeumnak. Az
egyes kazettaszemek munkadíját a hívek fizették
elhalt szülok, nagyszülok, keresztszülok emlékére.
Az új kazettákat Orbán Erzsébet kézdivásárhelyi
iparmuvész festette az eredeti fényképek után.
- Elodeim munkás papok voltak, egytol egyig. Nekem
is munkával lehet bizonyítani, és igyekeztem is
bizonyítani túl a gyülekezeti élet és a lelkek muvelésén,
mert a lelkész feladatában mindig ott volt a hétköznapok
gondja-baja. Templomunk valamiképpen rendben lenne,
de a papi lakás tetozetét az elkövetkezo két esztendoben
fel kell újítanunk. Nem kaptuk még vissza teljesen
egyházi vagyonunkat, kéthektárnyi területet a tó
mellett mindenképpen visszakövetelünk. Még mindig
folynak az azonosítások, kértünk topográfiai felmérést.
Van 50 hektárnyi visszakapni való erdonk. Ez jelentos
vagyon, mert a múltban is ez húzta ki a bajból az
egyházközséget. Egyik jeles elodöm, Jancsó Máté
abból építette, s 12 000 arany forintból a jelenlegi
templomot.
Az egyház tervében szerepel egy ravatalozóház építése
a templom mellett, a temeto bejáratánál. Jól fogna
hát erre a célra a visszakövetelt erdovagyon hozadéka,
hisz a ravatalozó uniós követelmény, bár a maksaiak
egy különlegesen jó gyászkocsi építésébe is befektettek
már.
Bovül az iskola, haldoklik a falumúzeum
Szóról szóra így van, meg is gyozodhettünk errol
az egyetlen iskolában, amely a legnagyobb székely,
Orbán Balázs nevét viseli. Egy hoközpont beszerelése
már folyamatban - tájékoztatott a polgármester.
A futotestek, a hálózat már helyén, ám a kazán még
nem érkezett meg. Az igazgató hiányában Dálnoki
Sándor testnevelo tanár mutatta be az iskolát: tornatermet
rendezett be az asztalitenisz gyakorlására, s a
maksai tanulóknak nem egy versenyen kapott díjáról
tanúskodnak a folyosón látható oklevelek. Az iskola
épületéhez kötötték azt az új szárnyat, ahol korszeru
vécé és kézmosó kap majd helyet. A folyosóvá alakított
kis teremben raktározzák azt az eléggé gazdagnak
mondható régiséggyujteményt, amely méltán szolgálhatna
egy kis maksai tájmúzeum kezdeményéül. Dálnoki tanár
helyet keres e gyujteménynek, egyelore eredménytelenül.
Magunk is meghúzzuk ezúton a harangot: ez közügy.
Kerülnie kell a gyujteménynek méltó hely, hisz tájmúzeummá
is alakítható a közeljövoben.
Kisgyörgy Zoltán – Háromszék napilap
«« vissza
| fel | bezár
