| «« vissza
Azt üzenem az erdővidékieknek,
gondolkodjunk együtt a jövőn!
Interjú Dr. Egyed Ákos
történészszel, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának
erdővidéki védnökével.
1. Ön a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának
erdővidéki védnöke. Hogyan fogadta a szervezők
erre vonatkozó felkérését? Egyáltalán mit gondol
a Világtalálkozó ötletéről?
A világban egyidőben két, egymásnak ellentmondó
mozgást figyelhetünk meg: a globalizációt, vagyis
az egységesülést, illetve a lokalizációt, azaz
a kistérségek, kisközösségek védekezését a teljes
szétesés, beolvadás ellen. Ebben a keretben kereshetjük
a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója ötletének
az okát is. Háromszék székelymagyarsága a fogyó
mennyiségi mutatót azzal szeretné ellensúlyozni,
hogy növeli kapcsolatait, lehetőségeit a szétszóródottak
között. Ennek pedig legeredményesebb módja lehet
a személyes találkozás, a régi baráti szálak felelevenítése,
új baráti viszonyok, együttműködések szövődése.
Mivel az utóbbi két-három évtizedben a szétszóródás
soha nem tapasztalt méreteket öltött, a világtalálkozó
ötletét jónak tartom, bár tisztában vagyok megvalósításának
nehézségeivel.
Számomra természetesen nagy megtiszteltetés, hogy
az erdővidékiek világtalálkozójának védnökévé
kértek fel. Mióta erről értesültem, sokat gondolkodom,
mivel is tudnék hozzájárulni a tanácskozás sikeréhez,
hasznosságához.
Tulajdonképpen erről szeretnék szólni a következőkben.
2. A rendezvény közösségi élményre
alapoz, illetve arra, hogy az embereknek szükségük
van időnként, hogy érezzék, tudják, hogy valahová
tartoznak. Mit gondol Ön erről, a mai világban
egyáltalán lehet beszélni közösségekről?
A székelység történelmében a közösségeknek kivételesen
nagy szerepük volt. Közösségek mindig voltak,
de formájukban is, tartalmukban is változtak a
változó korok szerint. Hosszú évszázadok során
minden egyén valamely kisközösség tagja volt,
amely szabályozta törvényileg vagy szokásai által
az egyedi életeket: védte, segítette, s ha a közösség
úgy látta, nem kímélte a szigort, amennyiben a
közösség érdekeit veszélyeztetve látta. Közösségek
természetesen napjainkban is vannak, de ezek belső
összetartó ereje (kohéziója) jóval gyengébb, mint
a korábbiaké, és ezt én éppen a globalizálódás
egyik következményének tartom. Ma könnyebb „világgá
menni”, mint régen, amikor a mesék hőseit is megsirattuk,
ha éppen indulóban voltak a nagyvilágba. De az
itthonmaradók többsége mégis mindig és most is
közösségeket alkotott és ezzel a szülőföldön való
boldogulás, megmaradás esélyeit növelte. Az egyházak
mellett gondolok elsősorban a művelődési életben
önkéntesen alakult s alakuló közösségekre, amelyek
védik a hagyományos értékeket, amelyekhez újakat
adnak hozzá.
3. A székelység az évszázadok
során különféle, és talán szinte folyamatos veszélyben
volt és van. Milyen volt ez a veszély a korábbi
századokban és milyen most? E gondot tudja enyhíteni
a Világtalálkozó?
Régen főleg külső veszélyek fenyegették a székelységet:
idegen népek, hatalmak betörései, amelyek ellen
könnyebb volt védekezni, mint a belső veszélyek
ellen. Ilyeneknek tartom, hogy csak néhányat említsek,
az önfeladást otthon vagy idegenben, a hagyományos
családi rendszer bomlását, ez ugyanis az utódnevelést,
a nemzedéki lánc folytonosságának fenntartását
kérdőjelezheti meg idővel. A Világtalálkozó a
szolidaritás, a történeti és nemzeti tudat erősítésével
járulhat hozzá a veszélyeztetettség enyhítéséhez;
különösen az ifjúság jövőjének a lehetőségein
kell együtt gondolkodnunk és több lehetőséget
teremtenünk.
4. A rendezvény egyik célja a
háromszéki öntudat erősítése. Mit gondol Ön erről,
létezik-e egyáltalán háromszéki öntudat, akár
az itthon élőkre gondolunk, akár az innen elszármazottakra?
Igenis van háromszéki öntudat, ezt majdnem minden
nap tapasztalom, van székely, csíki, udvarhelyszéki
sőt erdővidéki tudat is. Sajnos Aranyosszékre
ez nem jellemző. Az elszármazottaknál erősebben
él a tágabb vagy szűkebb szülőföld-tudat, de az
otthonmaradóknál is munkál, hiszen a Világtalálkozó
ötlete is erről szól.
5. Biztosan tudomást szerzett
az Óriáspince-tetőre tervezett emlékműről, aminek
a munkálatai június folyamán kezdődtek el. Mit
gondol erről az emlékműről, válhat-e ez a háromszékiek
egyik zarándokhelyévé?
Az Óriáspince-tető ötletét is jónak tartom, mert
ha sikerül érdekesen megalkotni, szimbolikus összetartó
erő lehet.
6. Mit üzen az erdővidékieknek,
a háromszékieknek a Világtalálkozó alkalmával?
Erdővidék az én hazám, vallom Kriza Jánossal,
benne a kisebbik hazám Bodos, szeretett szülőfalum.
Erdővidék számos nagy alkotó embernek adott életet,
a genius loci, a hely szelleme minden faluban
tetten érhető. Ennek éltetése is egyik eredménye
lehet a Világtalálkozónak. Erdővidék ma nehezebb
napokat él át, mint általában a történelemben,
különösen a megélhetési lehetőségek szűkülése
sokszorozza a gondolatokat. Ehhez hozzájárul a
megváltozott életmód, hiszen a föld nem költözött
el, nem vándorol el, sem a termőföld, sem az erdő,
sem a legelő, de egyre kevesebben vállalják különösen
a fiatalok közül az ősi földművelő-állattenyésztő
foglalkozással járó életformát. Úgy gondolom,
hogy a közösségek erősítése segíthetne, ha a jóféle
hagyományok megtartása mellé az újabb civilizáció
nyújtotta lehetőségeket tudjuk párosítani, ezeket
egyesíteni, ami igencsak nehéz feladat, de talán
nem reménytelen. Azt üzenem az erdővidékieknek,
gondolkodjunk együtt a jövőn, a közösségek érdekein,
s úgy próbáljunk szervezkedni, hogy a szerveződések
keretein belül az egyéni érvényesülés esélyeinek
útját is egyengessük.
Jó találkozást!
Ui. Mivel a Világtalálkozó időpontja
egybeesik egy fontos és szép családi eseménnyel,
sajnos személyesen nem, csak lélekben lehetek
jelen ezen a nagyszabású és sokat ígérő rendezvényen.
Szerkesztő: Demeter László
«« vissza
| fel | bezár
|
